A Samuira való partraszállásunk zökkenőmentesen történt. Az első este a városnak (Chaweng beach) történő bemutatkozással, poharazgatással és a már hagyományosnak tekinthető eltévedéssel telt, amit ezúttal csapatban követtünk el. A szállásunk nagyon jó, ilyen bungalló a dzsungelben, nagyjából 30m-re a parttól. Már itt ki kell térnem arra, hogy mennyire haszonlesők a thai-ok, ugyanis eldöntöttük, hogy a tervezett 4 napnál 2-vel többet maradnánk, ezt az ötletünket megosztottuk a recepcióssal, aki azt mondta, hogy lehetséges, de akkor már nagyon sok napot maradunk és ad kedvezményt. Nagy nehezen belementünk.
Az első nap elég rossz idő volt, ami itt azt jelenti, hogy esett az eső, végig be volt borulva, fújt a szél és ehhez volt 25-27 fok. Emiatt napközben felfedeztünk, amiben én el is fáradtam, úgyhogy este csak a szemben lévő Sisha bár long islandjét kóstoltuk vissza. Itt is tombol a kapitalizmus, már első este adtak valami nevenincs gyümölcsöt ajándékba és mondták, hogy menjünk billiárdozni, ingyen van.
Itt Samui-n különben ránk jár a rúd, persze csak úgy a mi módunkon, minden rosszt is élvezünk, majd utána kinevetjük.
Én például beteg is voltam, olyan 20 percig. Ebéd után nézegettük a boltokat, majd elfogott az az érzés, hogy 3… 2… 1… én most itt tisztelettel befosok.
Megjegyezném, hogy olvasói levelekben (igen, ilyet is kapunk) több kritika ért csúnya szavak használata miatt, ez jogos, ki is tettem a 18+ figyelmeztetést, de a fenti eset is jól példázza, hogy a legtöbb esetben nincs találóbb kifejezés a magyar nyelv gyönyörű trágárságainál.
Szóval rohanás haza, út közben az esetlegesen szóba jöhető óvóhelyek (étterem stb.) pásztázása, majd pedig fél úton elmúlt a veszély, éreztem, hogy tartani tudom a belső túlnyomást hazáig és így is lett. Fél óra múlva pedig újra vidáman vedeltem a red bullokat.
A másik hasonló, amikor megtörtént velem minden utazós blogíró álma, testközelből élhettem át a kizsebelés élményét. Ez amúgy is óriási sztori és ráadásul ez egy ismeretterjesztő blog további utazóknak, úgyhogy nagy szerencse, hogy nem felejtem ki. Mielőtt bárki okoskodni kezd, hogy így meg úgy kell vigyázni, elárulom, hogy ez védhetetlen, illetve van egy titkos betonbiztos módszer amit mindjárt meg is osztok az olvasóközönséggel.
Az egészből nem érezni semmit, mégis tudod, hogy megtörtént és mikor tíz másodperccel később megbizonyosodsz róla már rég késő. Velem is így történt, jó érzés volt látni, hogy vannak még a világon szakmájukat mesterien gyakorló, jéghideg profik. Azonban mi gyakorlott utazók vagyunk és ahogy már említettem hobbi szinten biztonságtechnikával is foglalkozunk, tudjuk a frankót.
Módszerünk lényege, hogy ami pénz a közelünkbe ér, azt azonnal befektetjük, elsősorban magunkba, értsd: elisszuk. Így sikerült a tegnapi veszteségeket is kb.: 1800Ft-nyi készpénzre (hibáztunk), a veteránigazolványomra, 1 db eredeti román gyártmányú műbőr pénztárcára és 2db bankkártyára korlátozni.
Azért maradt nálunk ennyi pénz, mert még nem sikerült megszokni, hogy Thaiföldön mennyire minimalistára veszik az árakat, de a módszer ettől függetlenül kiválóan szerepelne itt is, főleg olyan mesterek alkalmazásában mint mi. Ismételten javasolnám egy kocsma azonnali telepítését a bankjegynyomdába, hogy tizedmásodpercekre csökkenhessen a pénzünk felezési ideje!
A két bankkártya letiltása volt a legjobb rész. Van nekünk ilyen thaiföldi sim kártyánk, amit ingyen osztogatnak olcsóbb vele innen hazatelefonálni, mint otthon a hálózaton kívüli percdíj. Kölcsönből feltöltöttem pénzzel és felhívtam a negyvennyolc negyvennyolc negyvennyolcat, hogy akkor kezicsókolom, meguntam a régi kártyám. Ekkor hangzottak el, az azóta már legendás párbeszédek, amik közül a két vállalhatót felidézném:
„-kártyát tiltassz?
-nem, facebookra írom ki.
-de hol a sörnyító most viccen kívül?”
Szóval nem feszültünk rá túlzottan a témára, majd pedig már a kártyás nénivel telefonba:
„néni: -melyik településen tartózkodik?
-én: ööö várjon, ezt meg kell kérdeznem… hol is vagyunk most?
-én: Koh Samui”
-néni: Nem Budapesten?”
Mégis mit várt? Hogy azt mondom: „Ja, de”?
A másik kártyám amerikai, gondoltam hogy ilyen bonyolult párbeszédet angolul inkább másnap folytatok le és így is történt.
Az olcsó percdíjak közül kítűnik az amerikai, ami szinte ingyen van így még a kártyaletiltás után felhívtam egy túl rég nem látott, ott élő, nagyon jó barátomat, ezzel végképp emlékezetessé és tökéletessé téve az estét.
