Az utazás nagyjából olyan volt mint amire számítottunk, hosszú, kényelmetlen, eseménytelen. Sztorizgattunk, nevetgéltünk, beszélgettünk, 13 óra után arról, hogy soha többet nem utazunk, Budára sem megyünk át, még a Borfesztiválra se, aztán jött, hogy a kerületből se megyünk ki, akkor meg már a házból sincs értelme kimenni, meg az is messze van. Bármi is.
Frankfurtban sietnünk kellett az átszállással, az egy óriási repülőtér, eredetileg a rendelkezésre álló 1,5 óra is necces volt, de a késés miatt 1 óránk volt. Itt is több volt a szerencsénk, mint az eszünk, megnéztük, hogy a gépünkre melyik kapunál kell beszállni, örültünk ,hogy a szomszédos B terminálon van, majd 20 méterrel később volt egy tábla, hogy B 1-19ig erre, B20-70ig arra. Mindketten emlékeztünk, hogy hatvan valahanyas kell nekünk, de jót nevettünk azon, hogy egyikőnk se tudja pontosan. Második nevetés, mikor megtudtuk, hogy a helyes válasz az ötvenhárom lett volna.
Ezen kívül a fényképezőgép amit kölcsönkapott H, öntudatra ébredt. Be lehetett kapcsolni, próbáltunk vele mindketten fényképezni, de ahogy megnyomtuk a gombot kikapcsolt. De CSAK akkor, ha valamit fényképeztünk, ha csak úgy céltalanul a levegőbe, hogy működik-e, úgy szépen fényképezte a semmit meg a lábunkat. Aztán úgy az 50. ilyen kép után már azt se.
A repülőn egész jó volt a kaja, csak kevés. Egyszer csirke, sárga fűszeres lében (honnan tudták, hogy ez a kedvencem?) a másikon meg szürke ízetlen virsli (ez meg a második kedvencem). A bor 2008-as Skalli syrah (ez nem nyert).
Érkezés:
Mi is és meglepő módon a csomagjaink is nagyjából épen megérkeztünk és egészen felébredtünk ettől az élménytől. Már itt feltűnt, hogy mindenki nagyon kedves és mosolyog, mint például az a hiéna taxis aki egyből betámadott minket és üdvözölt mosolyországban, mind a három darab sötétbarna fogával. Kérdezte, hogy hova megyünk, ügyesen megmondtuk neki, hogy a vonathoz.
Megmondta merre van és hogy hol kell majd leszállnunk és szerinte onnan menjünk taxival, mert onnan már nincs messze a szállodánk és olcsó. Ez volt a mi tervünk is. Ajánlott városnézést gyanúsan olcsón, mondtuk, hogy majd mi megoldjuk és nem erőltette. Azóta is mindenki érti a nemet és kedves.
A reptér szép és rendezett, a szállodához könnyen-gyorsan eljutottunk.
Nos, igen. A szálloda. Ez is egy élmény. 85 emeletes, mi valami csoda folytán annyiért kaptunk itt egy szobát, amennyibe otthon egy hostelben egy éjszaka 4-8 ágyas hálóteremben. Ehhez jár ingyen talpmasszázs is, nomeg reggeli, szóval elviselhető ez a 3 nap nyomor a 70. emeleten (kb. akkora a szoba, mint otthon a lakás amiben lakom). Ezt csak azért írom le, hogy érdemes jól körülnézni szállásügyben, meg mindenben, lehet, hogy amiről azt hisszük, hogy drága, az nem az.
Ilyen például itt a szobaszerviz. Az árak kb. az itten éttermi szintnek felelnek meg, ma pont annyiért ettünk a piacon, mint itt. A szállodai bolt pedig olcsóbb is egy kicsit mint a kintiek.
