Chang sör: utazásunk alapleve, mivel ez a legolcsóbb sör. Ára: 40-65 Bath/640ml boltban (1 Bath = 7 Ft). Picit erősebb mint az átlagos otthoni világos sörök, amiért pirospont a gyártónak, de semmi különöset nem ad ízben és az otthoni sörökhöz képest nem éppen olcsó. Megkóstoltuk az eggyel drágább Leo és Shangha-t is, de semmivel sem találtuk ezeket jobbnak. A híres Tiger sör még hátra van, de a Chang egyenlőre letaszíthatatlannak tűnik a trónról.
Long islandok: másodlagos italunk számtalan verzióban, színben, ízben, minőségben, mennyiségben megtalálható Thaiföldön, 100-250 Bath közötti beszerzési áron jutottunk eddig hozzá, részleteket erről szinte minden eddigi bejegyzésünkben találni. Aki ilyen téren Pesten művelődni szeretne, annak www.ozoncafe.hu J
Nevenincs helyi koktél: egyszer rábeszéltek egy ilyenre, az összetétele helyi whiskey, Red bull és kóla. Ennél jöttem rá, hogy hogy készül a helyi whiskey és ez a koktél is hogyan kellett volna működjön. Gyakorlatilag egy „kis kémikus” készlet kap helyet a pohárban/vödörben, ugyanis ízre a miénk nem tartalmazott alkoholt, csak kólát és Red bullt, nameg rengeteg cukrot, ami ilyen hőmérsékleten 10 perc alatt helyi whiskey-vé alakult volna, ha nem rontják el a mi koktéljainkat jéggel.
Energia italok: ez a téma a szívem csücske. Thaiföld a Red bull és a hozzá hasonló italok szülőhazája és az olyan lecsúszott energia ital függők Disney Land-je, mint én! Röviden 70 Ft egy 1,5 decis Red bull és nincsenek azok az emberi kreativitást és taurin mennyiséget korlátozó gonosz Eu-s szabályok! Más verziókat is kipróbáltam, nagy különbség nincs, viszont egyik sem szénsavas, ami kicsit szokatlan az elején.
Szója-tej: kezdem a legfontosabbal, 100Ft 3 deci, otthon cseppje kerül ennyibe, úgyhogy gondoltam megkóstolom. Nincs benne semmi különös, de itt a sima tejjel szinte egy árban van, viszont nem kell hűteni, úgyhogy inkább ezt iszom.
