Phi Phiről nagyon nehéz írni, ez egy teljesen már világ. Phi Phi bolygó. A képeket remélem már mindenki látta, ehhez kell hozzáképzelni azt, hogy a két szigeten főszezonban összesen kb. 10.000 ember lakik itt, a közeli korallzátonyok miatt főleg búvárok, az átlag életkor 25 év körüli, nemzetiség szerint sok skandináv, amerikai és izraeli. Thai szinte alig. Az erdőből olyan hangok jönnek, mint az állatkertben a pálmaházból, ugyanakkor minden kőnél van (lassú) wifi és Tonsai 3 nagy és 10 kis utcájában van több tetováló szalon, utazási irodák, búvárközpont, sok éjjel-nappali, mosodák, netkávézók, hamburgeres, gyros-os, olasz, ír, izraeli, vietnámi és kalóz étterem, de mégsem túl turistás, itt pont ez a helyi. Olyan emberek lehettek az alapítók mint én, csak elővették a jobbik énjüket. Itt forgatták A part című filmet és a sziget nagyjából olyanná is alakult, néhány Lost-os elemmel megfűszerezve (a házak pont olyanok mint a Dharma faluban).
A mi szállásunk a szinte nekünk fizetnek árkategóriába tartozott, ehhez mérten nem volt melegvíz és a wc-t sem lehetett lehúzni, nem mi voltunk a bénák, tartály vagy ilyesmi sem volt, csak a zuhany… Ehhez kapcsolódik az első történet is, első este nem tudtam aludni, úgyhogy az éjszaka közepén gondoltam, hogy akkor most megnézem mi újság a központi wc-nél (főleg azt használtuk), megállapítottam, hogy jó idő van és találtam egy táblát, hogy „viewpoint”. Gondoltam jó kompromisszum, hogy teljesen sötét van, tehát nem fogok látni semmit, viszont 35 fok és 99%-os páratartalom helyett most legalább nem kell oxigénpalack és egy fél nap egy 5m-es emelkedő megmászásához.
A lényeg, hogy fél óra menetelés után meguntam a kirándulást, utána természetesen nem találtam haza. Viszont így volt alkalmam éjszakai túrázni a dzsungelben és Tonsai-ban, aminek a lakossága bár végtelenül toleráns, a kereszteződésben ülő fiatalok nagyon megbámultak, mikor én már mind a négy irányból jöttem és mentem, egy szál alsógatyában, egy öngyújtóval felszerelkezve.
Majdnem reggelre értem haza, de továbbra sem voltam álmos, úgyhogy kimentem a partra napfelkeltét nézni és fényképezni, aztán strandolni. A nap további része felfedezéssel és alvással telt, délután esett az eső, úgyhogy kicsit ki lehetett jönni az árnyékből, este pedig az egyik reggae bárban voltunk (élő) thai-boksz meccseket nézni. Ilyen is van.
A második nap a felfedezések folytatásával történt, ezen kívül befizettük magunkat horgászni és mentünk mosodába, egy fiúlány volt a mosodás, de nagyon profin kimosva és összehajtogatva kaptuk vissza a cuccainkat. Este H korán hazament, én nagyon jó éreztem magam a parton, mindenhonnan jó zenék, csillagos ég, tenger, mosolygós emberek, tánc, közben egy óvatlan pillanatban rommá ittam magam, másnap a horgászat előtt reggelire kb. 1500Ft-t költöttem jegeskávéra és (frissen facsart) narancslére emiatt.
Este a nagy jókedvemben minden szigetlakót személyesen tájékoztattam arról, hogy másnap horgászni megyünk, ami már régi tervünk volt. Nagy pusztítást a helyi élővilágban nem vittünk végbe, de pár halat azért fogtunk és mentünk egy fél kört a sziget körül.
Természetesen megünnepeltük a győzelmet és másnap reggel elhagytuk a tett színhelyét (az egész szigetet).
Az a másnap pedig most van, a reptéren ülünk, a gépünk egyenlőre két órát késik. Megemlíteném, hogy mennyire lehúzósak ezek a fapados thai légitársaságok, egyrészt a váróban alapból volt kirakva süti, kávé, jegeskávé, jegestea stb. és a két órás késés miatt kijöhettünk és kapunk ebédet ingyen.
A szállodák is hasonlóak, most jan 29-től febr 2-ig foglaltunk, február már drágábbnak számított és a foglalás 2 olcsóbb és 2 drágább napra történt, pár napra rá írt a szálloda, hogy ez a programjuk hibája, a január 31 éjszakája még januárnak számít, kevesebbet kell fizetnünk…
Olyan mintha egy anti-Magyarországon lennénk.
Különben az utazás-szervezés témára erősen rálazultunk, már nem nyomtatjuk ki a repülőjegyeinket és a szállásfoglalásokat, szerintem a végére már meg se vesszük.
A következő napokban várhatóan kicsit felpörög a blog, már elég élményt szereztünk egy ételes-italos bejegyzéshez és mivel egy sikeres műnek alapfeltétele, lesz szó lányokról és drogokról is (persze nem olyan durván, mint mondjuk a Rómeó és Júliában, nálunk a pozitív főhős nem hal meg túladagolásban)!
