Az első nap reggelivel indult, ami számos meglepetést tartogatott, mivel a reggeliző három szekcióból: egy európai egy thai és egy japán részből áll, ez utóbbi kettőben az ételek azonosítása, de még az étel és a tányér megkülönböztetése is kihívásokat rejteget. És ez nem túlzás.
Ezután felfedeztük a szállodát, aminek a csúcspontja a 85. emeleti tető-kilátó. Ezt elég nehéz leírni, kör alakú és forog a padló körbe, tehát az ember kilép az ajtón, áll és a tető fordul el vele. Mivel mi a szállodában lakunk, bármikor kimehetünk, reggel még köd volt, a látvány nagyjából olyan mintha az egy 85. emeleti forgó tetőről nézne le egy 6,5 milliós városra, viszont a köd miatt nem készült még jó kép. Éjszaka nem túl érdekes, alig van kivilágított épület, viszont a mi szállodánk csúcsa, ami még a kilátó fölött van, színesen villog, ami így a forgással együtt egy rosszabb hallucinációs élménnyel ér fel.
A reggelit a welcome drink (elvileg gyümölcspuncs, gyakorlatilag pezsgőtabletta ízű, kellemesen hideg gyümölcslé) követte. Ezután megbeszéltük, hogy hajózni kellene a folyón, amire a legtöbb esélyünk a folyó közelében lehet, ez viszont egy taxis szemében álom-úti cél, hiszen a folyó több 100km, szóval a közelében lévő „Nagy palotát” (a régi thai királyok palotáját) jelöltük meg célpontnak, amit egyúttal így be is vettünk az útitervbe. A taxi különben nagyon olcsó, körülbelül 35Ft/km, ami a mi esetünkben még kétfelé is oszlik.
A palota látványosan és ízlésesen giccses, ha létezik ilyen. Tényleg mindkettőnknek tetszett, elég sokáig is voltunk ott. A képek alapján azt kell, hogy mondjam nem lehet elképzelni, hogy milyen, mert élőben sokkal szebb. Itt sincs tömeg és adnak kölcsön ruhát, hogyha az ember nem elég hosszúban van. Megnézegettük a templomokat, a fegyvergyűjteményt, sokat fényképeztem, aztán mindketten megéhezünk és áttelepültünk a közeli piac egy éttermébe, thai csirkét és marhát enni. A piacon találkoztam az első fiúlánnyal (50 év körüli), aki pont hajókirándulásra akart minket invitálni, de erre akkor még nem voltunk felkészülve.
Később is csak a mi komfortérzetünknél jóval drágább ajánlatokat láttunk, úgyhogy egy parkból megnéztük a folyót és a szemben lévő Hajnal templomát és a Fekvő Buddha szoborhoz mentünk tovább. Ez fekve 18m magas és 48m hosszú, téglából készült, kívül aranyozott és döbbenetesen jól néz ki. Gondban vagyok az ilyesmi leírásával, mert tényleg csak egy nagyon nagy fekvő Buddha és a képeken se fog ennél több látszani, de élőben hihetetlen látványos. Részben talán azért, mert egy nálánál nem sokkal nagyobb templomban tartják és így még nagyobbnak tűnik.
A következő megállónk a Királyi kert volt. Itt meg kell említenem, azt a két esetet, amiről ideutazásunk előtt hallottunk, miszerint egyszer egy angol úriember részegen a király képe előtt szidalmazta őt, egy másik pedig a király tavában horgászott. Egyiküket kivégezték, a másikat csak elítélték… egyenlőre.
Szóval a kertben nagyon óvatosak voltunk, nehogy véletlenül horgászni kezdjünk!
Különben ez egy egyszerű park, természetesen tóval, benne halakkal (potenciális veszély), szökőkúttal, szobrokkal és a szokásos kellékekkel. Miután itt végeztünk, egy azóta is megmagyarázhatatlan eseménysorozat kezdődött.
Szerettük volna megnézni a Demokrácia emlékművet, amiről H látott képet és azt mondta érdemes (ez mindig bejön, végülis Thaiföldre is így kerültünk) és tudtuk hogy a közelben van, de gyalog már nem túl kényelmes távolságban és különben is, ezen a környéken nagy volt a forgalom, a por és szmog levegőtartalma erősen az egészségügyi határérték alatt volt. Ennek ellenére úgy gondoltuk, hogy azt a 10 percet tuk-tukban is kibírjuk és még azt úgy sem próbáltuk. Az első három jelöltünk közül az egyik erősen szeretett volna minket elvinni, de máshova, ahol szerinte jót shoppingolhatunk, de ha nem akarunk nem kell, a másik kettő egyszerűen azt mondta hogy nem.
Gondoltuk, hogy a kasztrendszer következő szintjével, a taxisokkal több szerencsénk lesz, azok jobban is tudnak angolul, de egyszerűen ez, a máskor mindenre vehető (szó szerint) taxisokból, -akiknek az autóban lévő ártábla az 1400km-es út díját is tartalmazza- a lehető legélesebb elutasítást váltotta ki. Így hát a demokráciával való barátkozást későbbre halasztottuk és hazajöttünk, de a szállodának csak az alsó szintjeire települő bevásárló központjába jutottunk, ahol megjött a kedvünk ehhez a témához és a környéken levő piacon keresztül elsétáltunk a taxiból kinézett két bevásárlóközpontig, közben utcai árustól vettünk szalmaszálra felfűzött csirke és marha(?) csíkokat.
Hazajövetel és zuhanyzás után szükségét éreztük valami komolyabb vacsora elfogyasztásának, visszamentünk, de addigra minden szimpatikus hely zárva volt, de a szobaszerviz árából kiindulva bíztunk abban, hogy a szállodai éttermek is hasonlóan olcsók és valahogy csak kibírjuk, hogy a 80. emelet fölött kell ennünk. Ekkor néztük meg az éjszakai kilátást, majd pedig lelépcsőztünk onnan az éttermekhez (minden szinten egy), de egyik se tetszett, mert vagy nagyon drága volt, vagy már zárt. A legalsó étterem után már tovább nem vezet le lépcső, a lift pedig a 77. és a 83. között jár (onnan 2 emeletet kell lépcsőzni a tetőre). Normál esetben két lift jár ezen a rövid szakaszon, most valamiért viszont csak egy. Fölfele még simán mentünk, lefele viszont óriási sor volt, örültünk is hogy mi most gyalogolunk. Viszont így egyik lefelé tartó liftbe se férünk be, mert az fent úgy megtöltötték, hogy a bentiek test-test elleni küzdelmet folytattak a pislogásért és az éttermek emeletein (más sorstársak is hívták a liftet), ahol megállt a lift emiatt nem is csukódott be az ajtó és így nagyon lassan haladt. Lefelé nincs út, fölöttünk 5 emelet és nagy sor… 20 perc után egy fölfelé menőbe be tudtunk szállni és egy kört megtéve jutottunk vissza a szobába, ahol megvacsoráztunk, boroztunk és most ezt a bejegyzést befejezem.
Kész.
Volt. De azóta sem voltunk internetközelben szóval a második nap eseményei is ezt a bejegyzést fogják bővíteni. Valójában, miután a kész után kitettem a pontot, írtam meg az előzményeket és H-ügynök is szorgosan írt, elrepült az idő és azon kaptuk magunkat, hogy reggel 5 óra van és még nem vagyunk álmosak, így elhatároztunk, hogy 6-ra felmegyünk reggelizni, úgyse láttuk még hogy ilyenkor kik vetemednek erre. Sikerült a japán részt végigkóstolni és két órát alapos reggelizéssel és beszélgetéssel eltölteni, majd elhatároztuk, hogy kora délutánig alszunk és onnan folytatjuk a terv végrehajtását. Ehhez képest este 7-kor keltünk, ami végülis fél siker. Ezután mentünk egy kört, sikerült egy szép nyakkendőt, sült skorpiót és sáskákat venni. Közben elkeveredünk egy zenés buddhista ünnepre, hogy volt tüzijáték és tömeg, akik aztán elfutottak valamerre.
Itt kell kitérnem arra, hogy Bangkok egyáltalán nem az a zsúfolt távol keleti város aminek hittem, sőt, nagyjából mindenhol kényelmesen lehet haladni, ezen kívül Pesthez képest tiszta és rendezett. Többen mondták, hogy három nap itt sok, unatkozni fogunk, ez egyenlőre nem igaz, mostanra már elég sok helyen voltunk, de még bőven akadna felfedezni való.
A vásárlás után visszajöttünk és vacsoráztunk, mivel este 11 volt és ilyenkor már minden zárva, nem maradt más választásunk, mint a helyi éjszakai élet felfedezése, amit a Lumini parknál szerettünk volna kezdeni, ez a ami park szerepel a Szép képen is. Az első taxis, vitt minket 100m-t, majd közölte, hogy oda mégsem szállít el minket. Ezen a ponton felmerült, hogy ezzel is úgy járunk, mint a Demokrácia emlékművel, de szerencsésen letámadott minket egy tuktukos, aki hosszas kérdezősködés és alkudozás után elvitt minket oda. A park éjszak és bezárva persze nem túl látványos, de jó sétát tettünk a környékén és eljutottunk az egyik szórakozónegyedbe, ahol csapattuk ahogy kell.
Az első noname helyen ittunk egy long islandot, ami kicsit azért más volt mint otthon, többek között abban, hogy naracssárgás rózsaszínben pompázott és előbb lettem volna tőle cukorbeteg, mint részeg. A másik hely a Kiss nevű bár volt (az együttesről kapta a nevét), ami azért látványosabb volt és az itteni long island (barna) erejében már lehetett bízni.
Közben barátkozunk a helyi erőkkel, megismertük például Pí-t, akitől megtudtuk, hogy az itteni sorkatonai szolgálatnál kizáró ok volt az ő túlsúlya, majd pedig a javaslatára elmentünk egy harmadik helyre, ahol már csak söröztünk (sárga, bubis) és fél négy körül feladtuk a harcot, tuktukkal hazajöttünk, közben Pít is elvittük egy darabon.
