Bangkokból Phuketre repültünk, még a reptérre menet történt egy újabb esemény amit mindenképp be kell illesztenem a „kedves thai-ok” albumba. A szálloda előtt taxiba szerettünk volna szállni, hogy elmenjünk vele az általunk ismert vasútállomásra, de egy rendőr azt mondta, hogy inkább menjünk gyalog, mert nagyon közel van. Ez igaz is volt, viszont az állomásnál át kellett volna mennünk egy kétszer négy sávos úton, ami lehetetlennek tűnt. Bangkokban nem ritka, hogy egy lámpa 5-6 percig is piros, de itt még lámpa sem volt. Már egy jó 5 percre álltunk ott, mikor odajött egy öreg, hogy merre akarunk menni, amire mi reflexből le akartuk koptatni, hogy Phuketre, de kössz, nem kell jegy, már van, nem kell tuktuk, nem kell masszázs, csak át akarunk menni a vonathoz. De ő kivételesen nem értette a nemet és nem adta fel, magyarázott, hogy Phuket és mutogatott, meg hogy ticket, de ettől a helyzetünk nem lett jobb. 3-4 perc után még mindig nem adta fel és bennünk lassan realizálódott, hogy azt mutogatja, hogy a mi oldalunkon is van lépcső, csak tovább kell még menni egy kicsit… Természetesen elkísért minket.
Ha már így belejöttem a sztorizgatásba, elmesélem azt is, hogy a phuket-i szállásunk természetesen lepukkantabb, mint a 85 emeletes, inkább felső-közép kategóriás diákszálló, úgyhogy eldöntöttük, hogy itt fokozottan vigyázunk az értékeinkre, mindent (laptop, fényképezőgép, útlevél, repülőjegy, pénz) beraktunk a szobai széfbe, majd gondosan elfelejtettük bezárni és úgy, nyitott ajtóval otthagytuk. Egyébként hobbi szinten biztonságtechnikával is foglalkozunk.
A repülőúton egy érdekes dolog történt, de arra visszatérek később. Most jöjjön Phuket, méghozzá először is Patong beach.
Itt volt a szállásunk, így ezt volt alkalmunk a legjobban megismeri. Maga tengerpart, talán a legrosszabb amit valaha láttam. Tömött 4-6 sorban napágyak, napi 100Baht-ért, a víz szürke és csak ilyen lekerített 50x30 m-es kádakban lehet „úszni”, az 1m mély vízben. A többi részen motorcsónakok és jet ski-k garázdálkodnak, szóval hangos is, büdös is, zsúfolt is. Elsőre az árak is sokkoltak minket, minden a bangkok-i duplája. Aztán találtunk olcsóbb helyeket is és mivel nappal nem volt mit csinálni, alámerültünk a Bangla Roadnak.
Éjszaka bőven akad tennivaló, tele van a város kisebb-nagyobb bárokkal és fajtársaikkal, nagy részüket el lehet képzelni, viszont az egyiket biztos nem. Ez pedig a Rock City. Ez felel meg a helyi Rocktogonnak, azzal a különbséggel, hogy nagyon profi színpadtechnikával van felszerelve és egész este hihetetlenül tehetséges tribute bandek közelítik meg az eredeti Metallicát, AC/DC-t, Linkin Parkot, Nirvana-t (a Rape me-t úgy játsszák, hogy benne van a The white stripes – Seven nation army-ból egy rész… ütős), Bon Jovi-t. Ha a szigeten a Hammerworld/Metal Hammer/MTV akármi megközelíteni ezt a színvonalat, kimennék minden évben. Pont tegnap került elő ez a téma, hogy Thaiföldön lenni napi bontásban mennyivel olcsóbb mint a sziget. Persze ha a jegy megoldható okosban, akkor talán nem sokkal.
Második este, már törzsvendégek voltunk a Rock Cityben (bementünk és tudták, hogy 2 Long Island, bezzeg Magyarországon napi háromszor kell fél évig járni egy kocsmába, hogy ezt megjegyezzék, kivétel persze az Ózon: www.ozoncafe.hu )
A Long island ára 200 Baht, színe sötétbarna, minősége kiváló, ennél talán csak az Ózonban ittam jobbat. www.ozoncafe.hu !
Az együttesek kiválóak, minden este óriási hangulatot csináltak, a személyzet is nagyon profi, az asztalhoz kísérnek és bármi van segítenek. Végig nővér ruhás felszolgálók járnak körbe fecskendőkbe töltött rövidekkel, de mi ezt nem kóstoltuk. A dekoráció is kidolgozott, hátul 6 plazma TV amin régi koncertek felvételei mennek, elől nagy kivetítő, mindenkin Rock City-s póló, amit meg is lehet vásárolni hasonlóan a Rock City-s pohárhoz. Viszont ennek az ára 259 Baht, ami annyira szép és nagy szám, hogy engem egy fogadásra ihletett miszerint, fogadjunk, hogy ki tudok hozni egy 4 decis poharat a rövidnadrágom zsebében, úgy hogy senki nem veszi észre!
Nem árulhatom el, hogy nyertem-e vagy sem, de Rock City-s poharam azóta van.
Ezen kívül a Crocodile bárban csapattuk minden este, ez egy látványosabb utcai hely, a Long island itt fehér vagy szürke (ezért jó utazni, olyan dolgokat lát az ember amiről nem is gondolná, hogy létezhet), a vele szemben lévő helyen pedig sárga. Igazából csak egy említésre méltó esemény jut eszembe innen, amit úgysem fog elhinni senki, de azért leírom.
Második este az itteni felszolgáló lányokkal kirakósoztunk. És vesztettünk. Jogosan, egyrészt mert bénák voltuk, másrészt azt a lányt nagyon megsértettem. Az történt, hogy megrendeltük a szokásosat, mire kihozta a számlát abban a tartóban amibe a pénzt is kell tenni. Nálam csak 1000 Bathos volt (500-at kellett fizetni), beletettem és el is vitte. Mi meg elkezdtünk röhögcsélni azon, hogy akkor most lehúzzák a redőnyt, átnevezik a helyet vagy bezárnak örökre. Egy idő után, azért kihozták az innivalónkat, de általában eddig csak ez után kellett fizetni. Megemlítettem, hogy bármilyen kedves is és nagyra értékelek minden embert aki alkoholos italt ad nekem, de azért annyira nem vagyunk jóban, hogy csak úgy 500Baht-ot adjak. Na, ennyire csúnyán még soha nem néztek rám. Mondta, hogy csak két keze van, az egyikkel gyorsan meg is ütött, annyira ügyesen, hogy azon a részemen talált el, amin ültem. Majd hozta a pénzt és aztán a kirakóst. Abban még jobban megvert.
Egyik este hazamenetel után eldöntöttem, hogy kifekszem a partra zenét hallgatni és arra az esetre, ha elaludnék, dagályvédelmi okokból állítottam be ébresztőt is. Erre azért volt szükség, mert úgy éreztem, hogy esetleg annyira mélyen elalszom.
Nem így történt, mert 5 percenként valaki odajött, hogy jól vagyok-e, úgyhogy feljebb költöztem, ott meg körülültek a helyiek… Nem sokkal később H is aggódott értem és kijött, úgyhogy felmentünk a szálloda medencéjéhez (éjszaka is nyitva volt!) és beszélgetéssel zártuk a napot.
Következő nap átmentünk Kata beachre strandolni, ami pontosan Patong ellentéte. Szép és tiszta tengerpart, két sorban napágyak és úszhat az ember ameddig a szem ellát. Ezen kívül viszont csak szállodák, kis golfpályák (nem minigolf), pár étterem és bolt, na meg legalább 20 optikus van (Karon beach majdnem ugyanez).
Szóval Phuketet is tudom ajánlani, prioritás szerint kell szállást választani és kibírható a másik helyre való áttaxizás akár naponta is (300-400Bath).
Phuketen különben nagyon sok az izraeli, még több az orosz, pont mint Izraelben. Ezen kívül találkoztunk két emlékezetes magyarral, akik mögöttünk ültek a repülőn, egy finn srác mellett. Nevezzük őket Zsoltiéknak, ugyanis így hívták őket.
F: I study in university.
Zs: Juniver city? Az hol van? Vagy az mi a faszom?
F: School.
Zs: Mi van bazmeg te még iskolába jársz?
Zsolti tanítgatta még a haverját angolul számolni, tízig gond nélkül eljutottak, utána: „eleven (így is ejtve, mint a rossz gyerek diplomatikusan), tvölv… várjá’ a következőt nem tudom de utána jön a sixteen… Aztán a finn srác kisegítette őket.
Ezen kívül felszállás előtt telefonált, szóltak neki, hogy most már felszállnánk, ha abbahagyja, úgyhogy ő illendően elköszönt: „Na megyek Lacikám, mer ez a kurva nem hagyja, hogy itt telózzak vazze, meg bámul ez a faszszopó is itt mellettem, majd ha felszállt ez a szar visszahívlak!”
Repülés közben gyakran úgy csinált mintha telefonálna, hogy idegesítse a „faszszopót” és ezt végtelenül mulatságosnak találta.
Zsolti azóta napi témánk, már rengeteg helyzetben elképzeltük, ebből a kedvencem a Zsolti az étteremben című. Ami eddig róla szólt az megtörtént és pont így, a következő az fikció:
Emberünk bemegy az étterembe, közben telefonál, kihozzák neki az étlapot, nincs ideje megnézni benne a képeket (olvasás szóba nem jön), úgyhogy kiválasztja a legdrágábbat, ami történetesen, mint itt mindenhol a homár. Ki is hozzák, ő még mindig telefonál:
„Várjá egy percet, a lobster az nem a rántotthús? Ezek kihoztak nekem valami buzi rákot! Még elkapom vagy valami!”
Hogy mégis valami pozitívval zárjam, legyen itt a végén még egy kedves thai történet. Vannak ezek a fire ballon-ok amiket először itt Phuketen láttam élőben. Nekem mindig minden tetszik ami repül, ez meg még ég is közben, szóval nagyon nekem való.
Már elő este találkoztunk egy régi ismerősünkkel, akinek 10 másodperccel korábbról tartoztunk 800Bath-al, ezt odaadtuk neki és ő ajándékba adott egy ilyen ballont, sőt segített fel is engedni. Ez nagyon meghatott engem, bár a repülés igen rövidre sikerült, nagyjából 5 másodperc alatt a tengerbe zuhant (pedig előtte már nehéz volt lent tartani), de ez nem sokat vont le az élvezeti értékéből.
