Már a kérdés is helytelen, mert egyenlőre úgy néz ki, hogy mint minden rendes ember kettős könyvelést csinálunk, én írom a publikus részeket, H-ügynök pedig intézi a sötét titkaink fennmaradását az utókor, de legfőképpen a jövőbeli H és M számára.
Erre nagy szükség van, mindketten nagyon feledékenyek vagyunk, még úgy is, hogy csapatban emlékezünk. Ez nagyjából így néz ki:
-Te, mi volt az amin délelőtt annyira röhögtünk? Miután lementünk, tudod.
-Húúú, várjál, pedig az nagyon jó volt. Ja, tudom, az izé. Ja nem. Várjál, mindjár’ eszembe jut. Pedig jó volt.
-Azt tudom , de mi is volt?
-Nem tudom, de mindjárt meglesz.
És akkor 5-20-999999 perccel később eszünkbe jut. Ennek ilyen helyzetben élvezzük azt az óriási előnyét, hogy megint újult erővel nevetünk az egészen. Máskor viszont nem olyan szerencsés.
Ezen kívül, a napló, különösen az útinapló, olyan mint a befőtt. Az ember nyáron dolgozik vele, összepiszkolja a kezét és a konyháját, hogy majd télen milyen jó lesz. Ezt is jó lesz majd visszaolvasni.
Ekkor kis szerencsével eszünkbe jut annak a sok apróságnak egy része is, ami az élmények 99%-át teszi ki és nem kerül be egyik naplóba sem. A publikusság egyik oka, hogy az ismerőseinkkel remélhetőlég nem úgy fog kinézni a hazajöveteli párbeszéd, hogy:
-Hú, de barna vagy, milyen volt Thaiföld?
-Jó volt nagyon, voltunk strandon, meg szigeteken, meg minden, bal oldalon mennek az autók és sok ázsiai van.
Egyszerűen, ennyi mindent ami remélhetőleg ide kerül nem lehet elmesélni. Hát még azt, ami nem került ide. Itt jön az a képbe, hogy találkozunk, meghívsz sok sörre és long islandra és meg lehet kérdezni ami tényleg érdekel.
Még fontosabb, hogy a többi utazó számára hasznos és kedvcsináló lehet, mint az a sok írás, ami nekünk is hasznos és kedvcsináló volt vagy lesz. Van email cím itt valahol, lehet írni nekünk.
Ezen kívül egyszerűen szeretünk írni. Már az első bejegyzésben óriási titkot leplezek le. Már itt vagyunk, túl az első teljes napunkon, annak az eseményeit már leírtam, még mielőtt beütne a feledés-faktor. Így tartok 4 oldalnál, H pedig 8-nál. Ő tegnap is írt, ami csalás. Én akkor aludtam.
No, persze nincs 8 oldalnyi durvulás. Én nem is dobáltam a tányérral célba az ajtóra. Erről videó is van. Hogy nem dobok. De eltaláltam! Kétszer. H szerint ebből egyszer a plafont. Szerintem meg a lepattanó is ér.
Ja, bemutatkoznánk, mindketten felnőtt mérnökök vagyunk. Ezt megbeszéltük, hogy beleírjuk.
